Trump bejelentette: Minden országgal szemben szünetelteti a vámokat, egyet kivéve

Kínának nem kegyelmez az amerikai elnök.

A lap publicistája szerint Európának nem árt odafigyelni a nem túl jóindulatú Kínára.
„A múlt hét fő geopolitikai eseménye volt, hogy kis híján összeomlott az óriási amerikai államadósság-piac, ami nemcsak az Egyesült Államok, de a globális pénzügyi rendszer stabilitását is megingatná” – írja a The Guardian vasárnapi számának korábbi főszerkesztője.
Will Hutton cikkében arra reagál, miszerint Donald Trump a héten, „a felszabadulás napján” előbb bejelentette, hogy viszonossági alapú vámokat vezet be a világ minden országával szemben, majd nem sokkal később kihirdette, egy ország, Kína kivételével kilencven napra felfüggeszti az intézkedést.
Vagyis Pekingen kívül mindenki haladékot kapott, a Kínát érintő vámok azonban 125 százalékra emelkedtek.
Ezt is ajánljuk a témában
Kínának nem kegyelmez az amerikai elnök.
A piacok megkönnyebbültén felsóhajtottak, mondván, az elnöki intézkedés visszaütött, Trump pedig saját magát hozta vállalhatatlan helyzetbe.
„Ő és talpnyalói ragaszkodtak ahhoz, hogy mindez egy nagy terv része volt, ami nyilvánvaló képtelenség. Trump nem meri megkockáztatni, hogy a haladék lejártával ugyanezeket a vámokat újra kivetesse, hiszen azzal megteremtené egy még súlyosabb amerikai adósságválság lehetőségét. És ami még rosszabb, ezzel az egésszel eljátszotta az esélyét, hogy a világ az új amerikai kötvényekre vágyjon, hiába tervezi azokat a Fehér Ház nagy mennyiségben kibocsátani, fedezetként az őszre tervezett szigorú adócsökkentéshez” – szögezi le Hutton.
Úgy véli, az, hogy minderre az amerikai jegybank kénytelen volt közbelépni, és megnyugtatni mindenkit, szükség esetén készek beavatkozni a stabilitás fenntartása érdekében, ugyancsak annak a jele, hogy Trump hatalma egyre inkább gyengül. Ezért itt az ideje, hogy az európai államok a helyzetet kihasználva összefogjanak ahelyett, hogy különalkukat kötnek Washingtonnal, mert „közös erővel a nemzeti érdekeket is jobban lehet szolgálni”.
Vagyis ha a következő három hónapban sikerül a világ ezen a felén e témában egységfrontba tömörülni, új kereskedelmi világrend épülhet – természetesen az USA nélkül.
Persze közben Kínát sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert az finoman szólva sem jóindulatú globális versenyző; technológiai-pénzügyi erejével, valamint a kulcsfontosságú nyersanyagok feletti befolyás megszerzésével szintén az új rend középpontjában szeretné látni magát.
„Ahogy Anne Applebaum is megfogalmazta, Kína az Autokrácia nevű vállalkozás fő tengelye. Ez Oroszországgal együtt olyan országok hálózata, amelyek a jogállamot, az emberi jogokat és a politikai sokszínűséget igyekeznek felszámolni”– jegyzi meg Hutton.
Nyitókép: AFP